Brownie variáció

Mostanában a klasszikus brownie recept – ami itt a blogon is megtalálható – már kezdett unalmas lenni, nagyon sokszor sütöttem már nagyon hasonlókat. Örömmel vettem kezembe a Stahl magazin legfrissebb számát, amiben egy speciálisabb brownie fajta leírását olvastam. Nem pont így csináltam, de jól sikerült és kicsit újított az ízvilágon. Lássuk miben!

Hónapok óta vágyam az, hogy a mogyorókrémet valahogy belecsempésszem a sütikbe. Most megtaláltam az igazán mennyei receptet, ráadásul nem is sima nutellát rakok bele, hanem Milky Way-hez hasonló krémet, mert úgy az igazán finom.

Az arányok egy nagy jénai tálhoz, amit szilikonos sütőpapírral kibélelek:

20 – 20 – 20 dkg étcsoki, mogyorókrém és vaj

Ezeket szépen gőz fölött összeolvasztom egy nagy fém tálban. Ehhez aztán 40 dkg cukrot keverek a recept szerint. Most klasszikus répacukorral dolgoztam, de elképzelhető, hogy barnacukorral, nádcukorral  még tökéletesebb ízvilágot érünk el.

Ezután már csak annyi a dolgunk hogy 6 teljes tojást egyenként szépen hozzákeverünk és 10 dkg lisztet is beledolgozunk szép lassan. Pontosan ugyanúgy, ahogy az eredeti brownie receptben is van.

Ezt beleöntöm a jénaiba, szépen habkártyával egyenletesen szétterítem és be a sütőbe 170-180 fokra légkeverés nélkül. Az eredeti recept szerint 25 perc, szerintem akkor még nagyon folyós lesz, így 30 percig sütöm.

Sütés után rácsra rakom a sütőpapírral együtt, hogy hamar kihűljön és utána hűtőbe rakom pár órára, majd jöhet a szeletelés.

Töki pompos otthon, gyorsan

Karácsony környékén a vásárokban sorra jelennek meg a langalló, kenyérlángos vagy töki pompos néven ismertté vált étel árusai. Hozzák a kis kemencéjüket és nagy fém tálakon sütik frissen. Idén egy szelet már 800 Ft is volt a kiemeltebb helyeken, de a kevésbé népszerűbb vásárokban is 600 Ft-ot nyugodtan elkértek ezért, pedig igazából otthon mi is el tudjuk készíteni, kb 15 perc alatt, az ára pedig jóval olcsóbb mint a vásárokban.

Mindösszesen a következőkre van szükségünk:

elősütött pizzalap – én a Sparosat veszem, egy csomagban két lap van, amiből 2×4 szelet lesz, egy főre kb 2 szelettel kell számolni

császárszalonna – apró kockákra vágva, a bőrét leszedve, nagyjából 15 dkg kell egy csomag pizzalaphoz

egy nagy fej lilahagyma – felkarikázva vagy apró darabokra vágva

gouda sajt – reszelve, kb 15 dkg

kb másfél deci tejföl, 2 gerezd fokhagymával – apróra vágva vagy zúzva, a tejfölben elkeverve

A tésztát készíthetjük házilag is, azonban akkor elveszíti az instant mivoltát, mivel gyúrni kell, éleszteni, elősütni. A kész pizzalapokat egyszeűen kenjük meg a fokhagymás tejföllel, szórjuk rá a szalonnát és a lilahagymát majd végül a sajtot.  Bár utólag is lehet sózni, de szerintem érdemes a tejfölt is picit meg a sajtra is szórhatunk egy kevés sót. Előmelegített sütőbe tegyük, én 130-150 fokon szoktam sütni légkeverésesen, így a tészta is jól átkeményedik (sütés közben a tejföl meg a szalonna miatt úgyis átnedvesedik), kb 5 perc alatt el is készül.

Kíváló fogás lehet vendégsébe is, minden hozzávalót készítsünk elő kis tálkákba, a pizzalapokat vágjuk fel. Állítsuk össze frissen, egyszerre akár 10-12 szeletet is lehet a sütőben sütni, mialatt készül készítsük a következő adagot, mert gyorsan fogy!

Brownie, ahogyan én szeretem

Sokan sokféle browniet készítenek, ahogy mondják: ahány ház, annyi szokás. Bár magyarországon annyira talán nem is szokás a brownie sütése. Pedig tulajdonképpen elronthatatlan. Najó mégis. Az egyik ismert magyar tévés sztár receptkönyvéban például egy száraz, szétesős tésztát mutat be, amit egyáltalán nem örömteli fogyasztani. Én inkább a Varga Gábor által megkreált alapreceptre esküszöm, azt egy picit megváltoztatva csinálom.

Ha van egy szabad óránk (sütéssel együtt) és aznap estére vagy másnapra igazán egyszerű finomsággal szeretnénk kedveskedni családunknak, vendégeinknek akkor érdemes kipróbálni. 24 laktató szelet lesz belőle.

Lássuk a hozzávalókat és a trükköket:

Kell hozzá első lépésben egy nagy üveg sütőtál, kb 20×30-as méretű. Ezt béleljük ki sütőpapírral. A sütőt pedig melegítsük elő 180 fokra.

Vegyünk 225 gramm minimum 70%-os étcsokoládét (én a Tibiset szoktam venni, mert az kellően jó és olcsó is egyben) és ehhez adjunk hozzá 270 gramm vajat (én Delma light margarint szoktam használni, mert az van itthon mindig). Ezt a kettőt egy kis fém edénybe helyezem (külön csokoládé olvastásra lehet ilyet kapni), és vízgőz fölött olvasszuk meg, gyakran kevergetve, úgy hogy homogén sűrűn folyó csokoládét kapjunk.

Eközben egy edénybe szórjunk bele 225 gramm BL55-ös lisztet és fél zacskó sütőport. Ebbe az edénybe szórhatjuk pl a 150 gramm kicsire tört kesudiót, diót, mogyorót vagy bármit igazából ami eszünkbe jut, és keverjük jól össze ezeket a hozzávalókat.

Egy másik edénybe szórjunk 420 gramm barnacukrot (szerintem így jóval finomabb lesz). Ehhez a cukorhoz csurgassuk hozzá a megolvadt csokoládét, majd két kiskanál vaniliaaromát és egy csipet sót adjunk hozzá. 5 darab tojást egyesével keverjünk bele a tésztába, majd a lisztes, sütőporos, töltelékes keveréket 4-5 lépésben keverjük hozzá a tésztához.

Öntsük az egész tésztát a sütőpapírral bélelt edénybe, szépen igazítsuk el. A tésztának kb. 2 centi magasnak kell lennie.

Az előmelegített sütőben, légkeverés nélkül 30 percig süssük. Ekkorra kb 1-1.5 centit megemelkedik a tészta, a teteje kérges lesz, a belsejét villapróbával ellenőrizhetjük, de 30 perc alatt biztos, hogy megsül az is. Tovább nem szabad benn tartani és amikor kivesszük, majd látjuk is, hogy az alja csak megszilárdult, de még kocsonyás jellegű maradt picit, nem száradt ki. Ekkor várjunk egy órát, amíg kihül, szedjük le óvatosan a sütűpapírról (a vigyázva hogy ne hajlítsuk meg nagyon, mivel a tetején levő vékony száraz kéreg könnyen törik és az esztétikai élmény romlik :)), és tegyük hűtőbe legalább 4-6 órára. Ekkor kellően megszilárdul ahhoz, hogy könnyen kockákra tudjuk vágni a tésztát. Vágásnál én mindig először körbe leszedem a szélét (azt gyorsan meg is kóstolom, hogy tudjam, hogy finom lett-e), hogy egységesen kinéző kockákat vágjak belőle. Egy ilyenből 24 szelet, 4×6-os bontásban pont kijön.

Az eredeti recept itt található: http://www.desszert.eu/klasszikus_brownie

Chai latte a Fehér nyúlban

Nemrég a Lánymányosi utcában (a Móricz Zsigmond körtér közelében) található Fehér Nyúl teázóban jártam egy ismerősömmel.  Egészen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez az a hely, ugyanis bennem nagyon az volt, hogy ez a Teaerdő, ami volt is régen, de nem olyan régen bezárt és helyette egy újabb teázó nyitotta meg kapuit (mivel a berendezés teljesen megmaradt, még a megrongálódott papír falak is, nehéz lett volna nem teaházként megnyitni). A kínálat azonban változott, most jóval nemzetközibb, trendibb az italválaszték.

Így volt lehetőségem megkóstolni a chai lattét, ami az indiaiak nemzeti itala. Ezt a teát tejjel és cukorral főzik miután pár percig a tealeveleket a vízzel együtt forralták, bármikor szívesen isszák, és főleg az ország északi részén (a délin a kávét favorizálják inkább).  Különféle fűszerekkel, pl. fahéjjal ízesítik végül.

A chai, vagy csáj szó amúgy ismerős lehet például a Gettó Milliomos című filmből, amelyben a főszereplő srác egy chaiwala, vagyis egy teás srác. Az ilyenek például az utcán kínálják a teát nagy, melegen tartó edényekből és üvöltözik a chai szót.

Maga a chai vagy masala chai nilgiri fajta teából készül, amelyet India délnyugati részén termesztenek.

A Fehér nyúlban kapható chai latte igazi különleges élmény, nagy bögrében felszolgálva. Olyan mintha folyékony mézeskalácsot inna az ember.  Nem egy könnyű zöld tea, valami jóval testesebbre számítsunk, de mindenképpen érdemes kipróbálni!

 

La Delizia – Budapest legjobb keksz-étterme

Bár van egy olyan érzésem, hogy másik, kifejezetten kekszes hely nincs is Budapesten, ha mégis van, akkor is ez a hely biztosan az egyike a legjobb kekszes éttermeknek.

A kis családi vállalkozásról, az Egy nap a városban blogon olvastam, ahol több képet is lehet látni és többek között kiemeli a csokoládés macaroont, amit itt szerecsen csókjának hívnak. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen ez a keksz-központ így ma délben ellátogattam a helyre.

Bár vannak más típusú sütik is, például Tiramisu (amit nem kétlek, hogy azt is biztosan jól készítik), mégis azt ajánlom, hogy ha itt járunk, akkor a kekszeket kóstoljuk végig. A legtöbb közülük egységesen 430 Ft/10 dkg-os áron kapható, így vegyesen vállogathatunk a tányérunkra belőlük, akár mindegyikből 1-1 darabot is. Néhány keksz és a macaroon egységáron van.

Az aktuális kekszválasztékot a pultban láthatjuk, de amit kérünk, azt mind hátulról a frissen készültekből kapjuk, a vitrin csupán a bemutatódarabokat tartalmazza.

A pult mellett mindenképpen megmutatom a tányéromat is, amelyre a 5 legizgalmasabbnak tűnő kekszet vállogattam össze. Mindegyikből 2 darabot, hogy 1-1 elfogyasztása utána fel tudjak állítani egy sorrendet és aszerint újból megkóstoljam mindet, meg tudjak fotót is csinálni.

A macaroon amúgy relatív nagy méretű, ennél általában sokkal kisebb szokott lenni. Az íze nagyon kellemes, olyan olvadós csokis, a tésztája pedig puha, könnyen törős, sokkal finomabb mint a tőlük nem messze található Sugar Shop macaroon “költeményei”, aamelyek kemények, nehezek, picik és ahhoz képest drágák.

Ami igazán örömteli a helyben, hogy semmi mesterségest, ízfokozót nem használnak, csak hagyományos alapanyagokat, ennek megfelelően a kekszek nem állnak el olyan sokáig, de azért még így is nyugodtan lehet ajándékba vinni (van is erre külön fém dobozuk, amibe az alkalomhoz illő formájú kekszet csomagolnak és rá üzenettel ellátott matrica kerül).

A kekszek versenyén nálam egyértelműen az aszalt körtés-mandulás, puha omlós, gombós szerű keksz volt a nyertes. Azt semmiképpen sem hagyhatjuk ki. A szárazabb, laposabb formájú kekszek közül az almás-pirított mandulás-fahéjas nyert nálam, de a tökmagos-csilis tallér is elvarázsolt a csípősebb, de egyáltalán nem bántóan csípős ízvilágával.

Megkóstoltam még a csokivánságot is, ami állítólag a hely sztárja, érdemes azt is kipróbálni, de nálam nem tudta ízében legyőzni az előbb említett kekszeket. Nagyon hasonlít még az áfonyás-kókuszos az aszalt körtés-mandulásra állagában, formájában, ízében az is remek volt.

Természetesen elvitelre is lehet kérni, a kiszolgálás igen szimpatikus volt a barátságos fogadtatástól kezdve, a részletes bemutatón át az érdeklődésig, hogy melyik keksz hogyan ízlett. Az emeleten helyeben lehet fogyasztani bármit, egy finom kávé vagy más, a kekszhez illő ital mellett.

Nagyon tetszik az ötlet, a hely, az egésznek van egy olyan nyugodt varázsa, még akkor is, ha 2-3 percenként futnak be új vásárlók a boltba és néha sorba is kell állni. Mindenkivel foglalkoznak és mindenkinek a legfinomabbat, a legfrissebbet akarják adni, egyáltalán nem drágán.

A legtöbb süti képét a honlapjukon is meg lehet találni: http://www.ladelizia.hu

Ha pedig meg is szeretnénk kóstolni, akkor a Jókai utca 18-ban kell elmenni. Az Indigo étterem mellett van közvetlenül.

A blog jövője

A Gusto magazin 2001. októberi, azaz a legelső számában a szivarozásról szóló cikk Woody Allen gondolatával kezdődik, mely szerint “ami az életben jó, az vagy hízlal, vagy megszegi a Tízparancsolatot.” A Magyar Konyha magazin idei októberi számában, pont 10 évvel később jelent meg Vinkó József bevezető cikke fölött a következő idézet Alexander Woollcottól:  “Valamennyi dolog, amit igazán szeretek erkölcstelen, illegális vagy hizlal.”

A két mondás egymáshoz is nagyon közel áll, azonban blogom jövőbeli filozófiájától sem áll messze. Régebben már elkezdtem a beharangozást, amely szerint a blog filmekkel, gasztronómiával és kellemes szabadidős programokkal fog foglalkozni. Célom, hogy böngészéseim során a könyvtárban is felkutassam a gasztronómia és filmesztétikai témákban a régebbi irodalmat is, így például tervezem, hogy a Magyar Konyha magazin 80-as és 90-es években megjelent számaiból is fogok szemezgetni a közeli jövőben. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy az olvasóimmal megosszam Budapest aktuális kulturális eseményeivel kapcsolatos információimat.

A blog folyamatosan fog alakulni, remélhetőleg egyre gyakrabban fogom tudni frissíteni. Már most sok téma van a tarsolyomban, amelyek megvalósítása csak (szabad)idő kérdése. Addig is kívánok mindenkinek jó szórakozást hozzá!

Kipróbáltam a Becsületkasszát

Az Egy nap a városban blogon olvastam nemrég, hogy a Sopron Bank Burgenland indított egy kezdeményezést, miszerint a városban két helyen elhelyeztek 1-1 ásványvizes automatát, amely becsületkasszaként működik. Vannak rajta gombok, amik ingyen kiadják a palackozott vizet és vannak, amelyek 50 ft bedobása után szolgálják csak ki a vásárlót ugyanazzal a vízzel. Mindenki saját maga eldöntheti, hogy melyik gombot nyomja meg.

Az Andrássy út legelején a József Attila utca és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésében található becsületkasszát látogattam meg ma, amelyen én az 50 ft-os gombot választottam. Ha belegondolunk 50 ft egy fél literes vízért önmagában megéri összehasonlítva a többi fél literes vizek árával, de a szupermarketekben természetesen a másfél literes víz sokkal jobban megéri. Mégis az ember örömmel vásárolja szerintem meg ezt a vizet, mivel a bedobott összeget a Sopron Bank megduplázza és azt a Csodalámpa Alapítvány részére továbbítja, így tulajdonképpen nemes célt szolgált a fizetésünk. Én úgy érzem, hogy nem is fizettem a vízért.

Maga a víz amúgy rettentően hideg volt, ezen jó lenne állítani valamennyit, mert kb fél órán át bele se tudtam inni a “megvétel” után. A címkéje viszont tetszett (bár nagyon marketingszagú), amely a kezdeményezés Sopronhoz és ezáltal a Sopron Bankhoz való kapcsolódását mutatja meg “Hűség és becsület” felkiáltással.

A http://www.becsuletkassza.hu/ oldalon folyamatosan figyelni lehet, hogy az emberek mennyire voltak becsületesek és az egyes becsületkasszákban milyen arányban vannak a fizetők és a nemfizetők aránya.

Aki esetleg nem találná elsőre az automatát, itt mutatok egy fotót is, hogy pontosan mit kell keresnie:

A budai becsületkasszát a Kolosy téren lehet megtalálni a templom közelében.

Bezárt az Art On Lake

Az Art On Lake, avagy Művészet a Tavon kiállítás a héten zárt be és én erről csak most kaptam információt az Egy nap a városban blogról. Pedig már nagyon vártam, hogy kipróbáljam a csónakázásos kiállítást valamelyik kevésbé fülledt késő délutáni órában, mondjuk sötétedés előtt.

Jelenleg azonban már engedik le a vizet és készítik elő a terepet a téli korcsolyázásra. Pedig a mai hőséget elnézve még egy jó ideig mehetett volna a kiállítás, biztos vagyok benne, hogy a szeptemberi hétvégéken teltházat lenne a program. Remélem azért jövőre ki fogom tudni próbálni majd.

Az igazi teaház – az elsõ Matchás élmény

Az utóbbi időben többször is összefutottam a következő kínai mondással:  “Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat.”  Többek között az akutális Magyar Konyha magazin egyik cikkében, amelyik néhány bevezető gondolat után (amire majd még egy későbbi blog bejegyzésben visszatérek) 5 top budapesti teaüzletet mutat be.  Ezek közül az egyikben, a Hanamiban jártam a héten.

451 Fahrenheit

“Mondja csak! Igaz, hogy régen volt olyan idő, amikor a tűzőrök tüzet oltottak és nem könyveket égettek?”

Valamikor nagyon régen lehetett ilyen, de az 1953-as Ray Bradbury regény idejében már nem ez a helyzet. Az ellen-utópisztikus történetet 13 évvel a könyv megjelenése után Truffaut vitte a vászonra, és jelent meg sok évvel később DVD-n is az itt látható borítóval, melynek szlogenszerű mondata: “Mi történik, ha nincsen jogod az olvasáshoz?”

Itthon úgy tűnik valóban nincsen jogunk az olvasáshoz, hiszen az eredeti regényt szinte lehetetlen beszerezni, sőt még a film nézéséhez sincs sok jogunk, nem sokkal a megjelenés után joglejárttá vált a lemez és nem volt árusítható többet. Jelenleg hivatalosan csak a second-hand piacon kapható. Pedig érdemes rá odafigyelni, mert zseniális alkotás!