Újabb LunchBoxos élmény (frissítve)
Még karácsony előtt, az utolsó idei számonkérés után egy hirtelen gondolatból úgy döntöttem, hogy elmegyek megünnepelni ezt a tényt, így újból meglátogattam Mrs. Lee-t és házias konyháját a Hold utcai Vásárcsarnokban.
Teljesen véletlenül még Vash-sal is összefutottam ott, aki egy Palota Ttakbokki-t kért, amiről még az is kiderült a végén, hogy az étlappal ellentétben vagy inkább az étlapnak megfelelően marhahús is van benne. Amúgy nagyon finom volt Robi szerint, és ugyanaz a nudliszerű rizs van benne, mint amiből a rizstorta készül.
Én néhány kedvencemet kértem. A koreai mandoo-t, ami a zöldségekkel töltött kis burgonyás táska, tamagoyaki-s és maguros makikat. No meg egy kihagyhatatlan miso levest is! A mellékelt képen ezt az összeállítást láthatja mindenki:
Az ízek továbbra is fantasztikusak voltak és az ár/érték aránypár legyőzhetetlen egyelőre! Most röviden ennyit.
És egy kis kiegészítés! Robi is készített fotókat a marhahúsos ételről plusz a cup noodle-ról, melyeket a tovább gomb megnyomásával nézhettek meg!
Újból aktív
Üdv mindenki!
Az elmúlt időszakban sajnos sok feladatom volt a suliban, így se animézésre, se japán témákkal való foglalkozásra nem jutott sok időm, és a blogot is eléggé elhanyagoltam. Remélem ez a vizsgaidőszakban meg fog változni és lesz elég időm arra, hogy nem csak az elmaradásaimat, de sok újdonságot is feltöltsek az Ivi blogol oldalaira. A közeli jövőben várható a legújabb AS és Mondo elemzése, bemutatása, néhány animés ismertető, jkajás cikkek és friss hírek is.
Továbbra is várok minden kedves olvasót és kívánok mindenkinek animés boldog karácsonyt!
Anilogue élménybeszámoló
Tegnap este kisebb csapattal ellátogattam az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál két eseményére is. Az Uránia moziban megtekintettük A Tövisek Urát és Az Előörsöt is. Lássuk, hogyan is zajlottak ezek az események és mik az első benyomásaim a két filmről.
Jegyet érdemes volt már előre foglalni. A Tövisek Urára tegnap délelőtt már a jegyek nagyrésze le volt foglalva, az orosz-japán koprdukciós filmre pedig kb a fele kelt el. Így minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy a tavalyi érdektelenséggel ellentétben, idén nagyon sokan voltak kíváncsiak erre a két igen kuriózumnak tekinthető filmre.
19:00-ra volt meghirdetve az első film vetítésének kezdete, azonban mivel ez volt az idei fesztivál legrangosabb eseménye, ekkorra időzítették a díjátadó “gálát” is. Az eredményhirdetés is késett kb 15 percet (az egyik zsűritag véletlenül a Toldy moziba ment), majd kb 3/4 órán át eléggé szervezetlenül és felkészületlenül de átadták azt a négy + egy közönségdíjat. A japán zsűrítag (aki egyébként a Toei Animation producere) különdíját egy magyar alkotásnak, a Mamának adta, amely ötletességében és animációs technikájában nem csodálom, hogy őt is lenyűgözte a közönséggel együtt.
A díjátadó után a King of Thorn rendezője, Katayama Kazuyoshi lépett a színpadra és rövid, szerény bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy ez a film azzal fog igazából elkészülni, hogy az Uránia vendégei megnézik az alkotást. Mi voltunk a készítés utolsó akkordjai. A rendező nem csak a filmet hozta magával, de egy a storyboardokból, rajzokból összeállított kiállítást is, melyet az filmszínház kávézójában lehetett megtekinteni.
Majd egy óra csúszással, de megkezdődött a várva várt világpremier, amely érzésem szerint a közönség nagyrészére igen mély hatást tett és minden bizonnyal egyetért velem mindenki abban is, hogy ezt a filmet nem elég egyszer látni és hosszabb időt kell rászánni a megemésztésére. Azonban első nézésre is az embernek 2 órán keresztül tátva maradt a szája, a képi világ, a vágások, a “kameraállások” és a zene döbbenetes hatást gyakorol mindenkire. A Mondóban olvasható rövid cikk jól mutatja be a történet első néhány 10 percét, azonban ami utána következik az minden képzeletet felülmúl, annak ellenére is, hogy az animékben jártas személyek sok már ismert motívumot fedezhetnek fel A Tövisek Urában. Még az utolsó percekben is feszülten figyeli a néző az eseményket és amikor már azt hinnénk, hogy vége van, akkor is tud valami megdöbbentő tényt közölni és átírni ezzel az egész történet lényegét. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki fogékony a sci-fi-horror-thriller-üldözés-világvége gondolatkörökre.
Fél óra késéssel a First Squad című film is megkezdődött, ez már igazából egy könnyedebb levezetésnek tekinthető, ha előtte megnéztük a másik filmet is, aki csak erre jött el, arra valószínűleg ez is eléggé erős hatást tudott gyakorolni. Igen speckós megoldás az, hogy dokumentarista jelleggel közben történészekkel, veteránokkal és pszichológusokkal készített interjúkból láthatunk részleteket éppen az adott eseményekhez kapcsolódva. A történet a második világháború moszkvai csatájáról illetve annak egy döntő pillanatáról az “Igazság Pillanatáról” szól. Azt minden bizonnyal lehet állítani, hogy maga a film fikció, de a novemberi Mondóban olvasható – általam vitatott – cikkből és a filmben megszólaló személyek leírásaiból is kiderül, hogy van valóságalapja a témának. A zenék nagyon kellemesek, a képi világ, az rajzolás itt is rendben van, csupán azzal volt némi gond, hogy a végén volt néhány CGI-s effekt, ami egyrészt nagyon gány lett, másrészt kegyetlenül nem illett bele a képbe.
Összefoglalva, mind a két film nagyon kellemes élmény volt, igazán jól szórakoztam, bár kicsit tömény volt így egyszerre, hiszem A Tövisek Ura már önmagában is megfekszi az ember gyomrát, ha nincsen rá felkészülve. Két picike negatívum volt csupán, az egyik a nagyon nagy csúszás a másik pedig a magyar hangalámondás, amit szerencsére én az angol felirattal ki tudtam kerülni, de akik a fejükre húzták a headsetet, hogy magyarul hallgassák, azok filmélménye szerintem eléggé romlott.
Új bentók a Planet Sushiban
A régi három (lazacos, csirkés és rákos) ebédes dobozokat most kicserélték hat megújított fajtára. Az árak egy ezressel emelkedtek, azonban valamivel több étel is kerül már a dobozba. Az összeállítások között “főételnek” továbbra is maradt a lazac, a teriyaki csirke és a rák, ehhez továbbra is jár a rizs és a miso leves. A többi körítés azonban sokkal vegyesebb lett. Mindegyikhez jár a jól ismert miso leves és néhány falat gyümölcs és zöldség. Sushiból kappa makit vagy a PS specialitását a Fitness Makit adják hozzá, illetve vannak olyan verziók is, melyekben csalamádé szerű körítés is található.
Én az ugyancsak újdonságnak számító Sushi bentót kóstoltam meg, amit nyugodtan hívhatnánk unagi bentónak is. A miso, csalamádé, zöldség, gyümölcs, gari körítés mellett ez 4 darab unagival betekert krémsajtos, daikonos kifordított makit tartalmaz, melyek nem csak kinézetre szépek, de az ízük is fantasztikus, továbbá kapunk még egy lazacos és egy rákos nigirit továbbá egy algás és egy unagis gunkant.
Továbbra is rendelhető hozzá +500 ftért egy kancsó tea, amit újra lehet forrázni ingyen. A mellékelt képen a Sushi bento látható, a doboz üres részébe elvileg a miso levest teszik, de azt lehet külön is kérni.
Novemberi Mondo
Elérkezett az év utolsó előtti hónapja is és ezzel együtt megjelent a Mondo legfrissebb száma. A szokásoknak megfelelően itt olvashatjátok mind a 74 oldal részletes értékelését és néhány gondolatot a cikkekkel kapcsolatban. Részletekért nyomd a tovább gombot!
AnimeKarácsony – az első hírek
A Mondo honlapján megjelentek az első hírek az AnimeKarácsony rendezvényről, mely most már fix, hogy december 12-én szombaton lesz, 10-től 19 óráig. A helyszín pedig maradt a Hungexpo K épület. Minden bizonnyal most már lesz fűtés is. A jegy továbbra is 1800 forint lesz, és ennek a fele, hasonlóan a MondoConhoz, levásárolható lesz a MangaFan és az Elemental termékekre.
Októberi Mondo
Elvileg úgy terveztem, hogy a megjelenés napján már lesz cikk az új gerinces Mondóról, de sajnos azóta eléggé el voltam foglalva és csak most jutottam el oda, hogy teljesen átolvassam az összes megjelent cikket. Következzen most egy gyors értékelés az októberi számról!
Lunch Box újból
Pénteken visszatértem a Lunch Box nevű helyre. Amint azt már korábban is írtam, az első benyomások alapján ez valóban egy olyan hely, ahova szívesen visszatérnék és most bebizonyosodott, hogy valóban jól gondoltam ezt.
Most már határozott léptekkel közelítettem meg a helyet, bár az ajtó be volt csukva, természetesen nyitva voltak, csak már kezd beköszönteni a tél. Beléptem és az első kérdés teljesen megdöbbentett, ugyanis a már múltkor is említett lány, nem azzal kezdte, hogy mit szeretnék enni, hanem, hogy ugye én vagyok az aki lefotózta a sushit meg a miso levest és írtam róluk egy cikket. Igen! Én vagyok az. Nem hittem volna, hogy rátalálnak a blogomra, pedig anno nem szóltam róla egy szót sem, hogy fotózok vagy, hogy írni fogok róluk. Nagyon kellemes meglepetés volt.
Ezután relatív gyorsan tisztáztuk is, hogy mit szeretnék enni. A miso leves annyira jó volt a múltkor, hogy az mindenképpen szerettem volna megkóstolni, főételnek pedig valamilyen koreai “sushi”-ra vágytam így kiválasztottunk egy kimbap-tekercses szettet. Nagyon kedvesek voltak, rettentően jól éreztem magamat végig. A készítés közben beszélgettünk a cikkel és az étteremmel kapcsolatban. Majd meg is kaptam a már megismert tálcán és az eldobható tányérokban a mesterműveket (igen, erről is beszélgettünk, hogy ők nem örülnek neki, hogy eldobhatós evőeszközöket és tányérokat kell használniuk, de nekem tényleg tetszett így is a dolog, szerintem ezek pont megfelelőek és amúgy is nem az alátéten van a hangsúly, hanem azon ami rákerül, az ízeken, a formákon és az pedig hibátlan).
A miso levesben most sem csalódtam, de inkább az újdonságokkal foglalkoznék. A kimbap tipikus koreai étel, a sushihoz hasonlóan a töltelék rizsbe és algalapba van tekerve, és kinézetében hasonlít a futomakira. A fő különbség, hogy míg a japánok tengeri húsokkal dolgoznak, a koreaiak pácolt marhahúst, pácolt sonkát, csípős tonhalat használnak fel a zöldségek mellett. Továbbá a rizst is teljesen máshogyan ízesítik, ezáltal az egész tekercs inkább édeskés mint savanyú. Én a marhahúsosat kóstoltam, ami nagyon kellemes volt, a hús mellett daikon, omlett, uborka és sárgarépa volt a tekercsben. A 8 darab mellé a szettben járt még a japán gari helyett savanyú uborka, ami ízében tökéletesen illik a kimbaphoz és két ugyancsak speciális koreai mandoo falatka, ami édesburgonyás burokban megsütött zöldségeket jelent. Ez is remek volt. Az összeállítás, bár nem tűnik olyan nagynak de kellően laktató volt.
Szerettem volna a múltkor már kipróbált tamagoyakis nigirit újból megkóstolni, de helyette végül inkább úgy döntöttem, hogy a rizstortával is megismerkedem, melyet a magazinos Robi ajánlott.
Nos ez a rizstorta olyan nudli vagy vékony sült banán kinézetű préselt rizs, melyre vagy csípős szószt tesznek vagy mézbe mártogatják (az utóbbi Koreában nem szokás, csak itthon, a Lunch Boxban, ugyanis ez olyan étel amiben Magyarországon egyedülálló ez a kis étterem). A mézesből kértem egy adagot, de a kaptam egy kis kóstolót a csípősből is a koreai hölgytől. Nos, hát ez egészen külünleges élmény. A formája alapján az ember valóban elég sok ételre gondolhat, de a legkevésbé arra, hogy rizsből készült. Mindenképpen érdemes megkóstolni, egy ilyen ebédnek tökéletes lezárást tud adni a mézes változat, mely valóban desszertszerű ez európai ember számára. A csípős is nagyon finom, bár az az íze miatt kevésbé tűnik desszertnek, aki valóban különleges élményre vágyik abba is belekóstol.
Nagyon kellemes élményekben volt részem. Ebben a helyben továbbra sem tudtam csalódni, sőt! Biztos vagyok benne, hogy ide még vissza fogok térni, többször is.
Az egyetlen problémám az volt, hogy mivel zárva volt az ajtaja az üzletnek és összesen 27 négyzetméter együtt az egész, így az ételszag eléggé erős, amit ott helyben annyira nem érez az ember, azonban hazafele és itthon a ruhámon éreztem az illatot és sajnos attól tartok, hogy ez most egy fél éven át így lesz. Ez a tény azonban engem biztosan nem tántorít el, és ennek ellenére is továbbra is 10-ből 10 pontot adok a Lunch Boxnak!
Túl az 5000 látogatón
Minden kedves olvasómnak szeretném megköszönni a látogatásokat, a jövőben is várok mindenkit tovább animés, mangás, japán kultúrás cikkekkel!
-
Friss hozzászólások
araniel on Újabb LunchBoxos élmény (… Elhaym on Újból aktív Vash on Újból aktív SaiyaGin on Anilogue élménybeszámoló Velhou on Anilogue élménybeszámoló
