Tegnap este kisebb csapattal ellátogattam az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál két eseményére is. Az Uránia moziban megtekintettük A Tövisek Urát és Az Előörsöt is. Lássuk, hogyan is zajlottak ezek az események és mik az első benyomásaim a két filmről.
Archive for november, 2009
A régi három (lazacos, csirkés és rákos) ebédes dobozokat most kicserélték hat megújított fajtára. Az árak egy ezressel emelkedtek, azonban valamivel több étel is kerül már a dobozba. Az összeállítások között “főételnek” továbbra is maradt a lazac, a teriyaki csirke és a rák, ehhez továbbra is jár a rizs és a miso leves. A többi körítés azonban sokkal vegyesebb lett. Mindegyikhez jár a jól ismert miso leves és néhány falat gyümölcs és zöldség. Sushiból kappa makit vagy a PS specialitását a Fitness Makit adják hozzá, illetve vannak olyan verziók is, melyekben csalamádé szerű körítés is található.
Én az ugyancsak újdonságnak számító Sushi bentót kóstoltam meg, amit nyugodtan hívhatnánk unagi bentónak is. A miso, csalamádé, zöldség, gyümölcs, gari körítés mellett ez 4 darab unagival betekert krémsajtos, daikonos kifordított makit tartalmaz, melyek nem csak kinézetre szépek, de az ízük is fantasztikus, továbbá kapunk még egy lazacos és egy rákos nigirit továbbá egy algás és egy unagis gunkant.
Továbbra is rendelhető hozzá +500 ftért egy kancsó tea, amit újra lehet forrázni ingyen. A mellékelt képen a Sushi bento látható, a doboz üres részébe elvileg a miso levest teszik, de azt lehet külön is kérni.
Pénteken visszatértem a Lunch Box nevű helyre. Amint azt már korábban is írtam, az első benyomások alapján ez valóban egy olyan hely, ahova szívesen visszatérnék és most bebizonyosodott, hogy valóban jól gondoltam ezt.
Most már határozott léptekkel közelítettem meg a helyet, bár az ajtó be volt csukva, természetesen nyitva voltak, csak már kezd beköszönteni a tél. Beléptem és az első kérdés teljesen megdöbbentett, ugyanis a már múltkor is említett lány, nem azzal kezdte, hogy mit szeretnék enni, hanem, hogy ugye én vagyok az aki lefotózta a sushit meg a miso levest és írtam róluk egy cikket. Igen! Én vagyok az. Nem hittem volna, hogy rátalálnak a blogomra, pedig anno nem szóltam róla egy szót sem, hogy fotózok vagy, hogy írni fogok róluk. Nagyon kellemes meglepetés volt.
Ezután relatív gyorsan tisztáztuk is, hogy mit szeretnék enni. A miso leves annyira jó volt a múltkor, hogy az mindenképpen szerettem volna megkóstolni, főételnek pedig valamilyen koreai “sushi”-ra vágytam így kiválasztottunk egy kimbap-tekercses szettet. Nagyon kedvesek voltak, rettentően jól éreztem magamat végig. A készítés közben beszélgettünk a cikkel és az étteremmel kapcsolatban. Majd meg is kaptam a már megismert tálcán és az eldobható tányérokban a mesterműveket (igen, erről is beszélgettünk, hogy ők nem örülnek neki, hogy eldobhatós evőeszközöket és tányérokat kell használniuk, de nekem tényleg tetszett így is a dolog, szerintem ezek pont megfelelőek és amúgy is nem az alátéten van a hangsúly, hanem azon ami rákerül, az ízeken, a formákon és az pedig hibátlan).
A miso levesben most sem csalódtam, de inkább az újdonságokkal foglalkoznék. A kimbap tipikus koreai étel, a sushihoz hasonlóan a töltelék rizsbe és algalapba van tekerve, és kinézetében hasonlít a futomakira. A fő különbség, hogy míg a japánok tengeri húsokkal dolgoznak, a koreaiak pácolt marhahúst, pácolt sonkát, csípős tonhalat használnak fel a zöldségek mellett. Továbbá a rizst is teljesen máshogyan ízesítik, ezáltal az egész tekercs inkább édeskés mint savanyú. Én a marhahúsosat kóstoltam, ami nagyon kellemes volt, a hús mellett daikon, omlett, uborka és sárgarépa volt a tekercsben. A 8 darab mellé a szettben járt még a japán gari helyett savanyú uborka, ami ízében tökéletesen illik a kimbaphoz és két ugyancsak speciális koreai mandoo falatka, ami édesburgonyás burokban megsütött zöldségeket jelent. Ez is remek volt. Az összeállítás, bár nem tűnik olyan nagynak de kellően laktató volt.
Szerettem volna a múltkor már kipróbált tamagoyakis nigirit újból megkóstolni, de helyette végül inkább úgy döntöttem, hogy a rizstortával is megismerkedem, melyet a magazinos Robi ajánlott.
Nos ez a rizstorta olyan nudli vagy vékony sült banán kinézetű préselt rizs, melyre vagy csípős szószt tesznek vagy mézbe mártogatják (az utóbbi Koreában nem szokás, csak itthon, a Lunch Boxban, ugyanis ez olyan étel amiben Magyarországon egyedülálló ez a kis étterem). A mézesből kértem egy adagot, de a kaptam egy kis kóstolót a csípősből is a koreai hölgytől. Nos, hát ez egészen külünleges élmény. A formája alapján az ember valóban elég sok ételre gondolhat, de a legkevésbé arra, hogy rizsből készült. Mindenképpen érdemes megkóstolni, egy ilyen ebédnek tökéletes lezárást tud adni a mézes változat, mely valóban desszertszerű ez európai ember számára. A csípős is nagyon finom, bár az az íze miatt kevésbé tűnik desszertnek, aki valóban különleges élményre vágyik abba is belekóstol.
Nagyon kellemes élményekben volt részem. Ebben a helyben továbbra sem tudtam csalódni, sőt! Biztos vagyok benne, hogy ide még vissza fogok térni, többször is.
Az egyetlen problémám az volt, hogy mivel zárva volt az ajtaja az üzletnek és összesen 27 négyzetméter együtt az egész, így az ételszag eléggé erős, amit ott helyben annyira nem érez az ember, azonban hazafele és itthon a ruhámon éreztem az illatot és sajnos attól tartok, hogy ez most egy fél éven át így lesz. Ez a tény azonban engem biztosan nem tántorít el, és ennek ellenére is továbbra is 10-ből 10 pontot adok a Lunch Boxnak!
Ivi Blogol 