Category: Éttermek


Nemrég a Lánymányosi utcában (a Móricz Zsigmond körtér közelében) található Fehér Nyúl teázóban jártam egy ismerősömmel.  Egészen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez az a hely, ugyanis bennem nagyon az volt, hogy ez a Teaerdő, ami volt is régen, de nem olyan régen bezárt és helyette egy újabb teázó nyitotta meg kapuit (mivel a berendezés teljesen megmaradt, még a megrongálódott papír falak is, nehéz lett volna nem teaházként megnyitni). A kínálat azonban változott, most jóval nemzetközibb, trendibb az italválaszték.

Így volt lehetőségem megkóstolni a chai lattét, ami az indiaiak nemzeti itala. Ezt a teát tejjel és cukorral főzik miután pár percig a tealeveleket a vízzel együtt forralták, bármikor szívesen isszák, és főleg az ország északi részén (a délin a kávét favorizálják inkább).  Különféle fűszerekkel, pl. fahéjjal ízesítik végül.

A chai, vagy csáj szó amúgy ismerős lehet például a Gettó Milliomos című filmből, amelyben a főszereplő srác egy chaiwala, vagyis egy teás srác. Az ilyenek például az utcán kínálják a teát nagy, melegen tartó edényekből és üvöltözik a chai szót.

Maga a chai vagy masala chai nilgiri fajta teából készül, amelyet India délnyugati részén termesztenek.

A Fehér nyúlban kapható chai latte igazi különleges élmény, nagy bögrében felszolgálva. Olyan mintha folyékony mézeskalácsot inna az ember.  Nem egy könnyű zöld tea, valami jóval testesebbre számítsunk, de mindenképpen érdemes kipróbálni!

 

Bár van egy olyan érzésem, hogy másik, kifejezetten kekszes hely nincs is Budapesten, ha mégis van, akkor is ez a hely biztosan az egyike a legjobb kekszes éttermeknek.

A kis családi vállalkozásról, az Egy nap a városban blogon olvastam, ahol több képet is lehet látni és többek között kiemeli a csokoládés macaroont, amit itt szerecsen csókjának hívnak. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen ez a keksz-központ így ma délben ellátogattam a helyre.

Bár vannak más típusú sütik is, például Tiramisu (amit nem kétlek, hogy azt is biztosan jól készítik), mégis azt ajánlom, hogy ha itt járunk, akkor a kekszeket kóstoljuk végig. A legtöbb közülük egységesen 430 Ft/10 dkg-os áron kapható, így vegyesen vállogathatunk a tányérunkra belőlük, akár mindegyikből 1-1 darabot is. Néhány keksz és a macaroon egységáron van.

Az aktuális kekszválasztékot a pultban láthatjuk, de amit kérünk, azt mind hátulról a frissen készültekből kapjuk, a vitrin csupán a bemutatódarabokat tartalmazza.

A pult mellett mindenképpen megmutatom a tányéromat is, amelyre a 5 legizgalmasabbnak tűnő kekszet vállogattam össze. Mindegyikből 2 darabot, hogy 1-1 elfogyasztása utána fel tudjak állítani egy sorrendet és aszerint újból megkóstoljam mindet, meg tudjak fotót is csinálni.

A macaroon amúgy relatív nagy méretű, ennél általában sokkal kisebb szokott lenni. Az íze nagyon kellemes, olyan olvadós csokis, a tésztája pedig puha, könnyen törős, sokkal finomabb mint a tőlük nem messze található Sugar Shop macaroon “költeményei”, aamelyek kemények, nehezek, picik és ahhoz képest drágák.

Ami igazán örömteli a helyben, hogy semmi mesterségest, ízfokozót nem használnak, csak hagyományos alapanyagokat, ennek megfelelően a kekszek nem állnak el olyan sokáig, de azért még így is nyugodtan lehet ajándékba vinni (van is erre külön fém dobozuk, amibe az alkalomhoz illő formájú kekszet csomagolnak és rá üzenettel ellátott matrica kerül).

A kekszek versenyén nálam egyértelműen az aszalt körtés-mandulás, puha omlós, gombós szerű keksz volt a nyertes. Azt semmiképpen sem hagyhatjuk ki. A szárazabb, laposabb formájú kekszek közül az almás-pirított mandulás-fahéjas nyert nálam, de a tökmagos-csilis tallér is elvarázsolt a csípősebb, de egyáltalán nem bántóan csípős ízvilágával.

Megkóstoltam még a csokivánságot is, ami állítólag a hely sztárja, érdemes azt is kipróbálni, de nálam nem tudta ízében legyőzni az előbb említett kekszeket. Nagyon hasonlít még az áfonyás-kókuszos az aszalt körtés-mandulásra állagában, formájában, ízében az is remek volt.

Természetesen elvitelre is lehet kérni, a kiszolgálás igen szimpatikus volt a barátságos fogadtatástól kezdve, a részletes bemutatón át az érdeklődésig, hogy melyik keksz hogyan ízlett. Az emeleten helyeben lehet fogyasztani bármit, egy finom kávé vagy más, a kekszhez illő ital mellett.

Nagyon tetszik az ötlet, a hely, az egésznek van egy olyan nyugodt varázsa, még akkor is, ha 2-3 percenként futnak be új vásárlók a boltba és néha sorba is kell állni. Mindenkivel foglalkoznak és mindenkinek a legfinomabbat, a legfrissebbet akarják adni, egyáltalán nem drágán.

A legtöbb süti képét a honlapjukon is meg lehet találni: http://www.ladelizia.hu

Ha pedig meg is szeretnénk kóstolni, akkor a Jókai utca 18-ban kell elmenni. Az Indigo étterem mellett van közvetlenül.

Az utóbbi időben többször is összefutottam a következő kínai mondással:  “Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat.”  Többek között az akutális Magyar Konyha magazin egyik cikkében, amelyik néhány bevezető gondolat után (amire majd még egy későbbi blog bejegyzésben visszatérek) 5 top budapesti teaüzletet mutat be.  Ezek közül az egyikben, a Hanamiban jártam a héten.

Matcha tea olvasásának folytatása

Nemrég kaptam egy féláras ebéd lehetőséget a PS-ben, így megragadtuk az alkalmat és egészen baráti áron megkóstoltunk néhány nagyobb tálat és más különlegességet a Mammut 2 második emeletén levő étteremben. A továbbiakban pedig, mivel már elég sokat írtam a Planet Sushiról régebben, beszéljenek a karakterek helyett inkább a képek:

A Fune tál

A Tono tál

A White Orchid (már picit megdézsmált állapotban)

Még karácsony előtt, az utolsó idei számonkérés után egy hirtelen gondolatból úgy döntöttem, hogy elmegyek megünnepelni ezt a tényt, így újból meglátogattam Mrs. Lee-t és házias konyháját a Hold utcai Vásárcsarnokban.

Teljesen véletlenül még Vash-sal is összefutottam ott, aki egy Palota Ttakbokki-t kért, amiről még az is kiderült a végén, hogy az étlappal ellentétben vagy inkább az étlapnak megfelelően marhahús is van benne. Amúgy nagyon finom volt Robi szerint, és ugyanaz a nudliszerű rizs van benne, mint amiből a rizstorta készül.

Én néhány kedvencemet kértem. A koreai mandoo-t, ami a zöldségekkel töltött kis burgonyás táska, tamagoyaki-s és maguros makikat. No meg egy kihagyhatatlan miso levest is! A mellékelt képen ezt az összeállítást láthatja mindenki:

Az ízek továbbra is fantasztikusak voltak és az ár/érték aránypár legyőzhetetlen egyelőre! Most röviden ennyit.

És egy kis kiegészítés! Robi is készített fotókat a marhahúsos ételről plusz a cup noodle-ról, melyeket a tovább gomb megnyomásával nézhettek meg!

olvasásának folytatása

A régi három (lazacos, csirkés és rákos) ebédes dobozokat most kicserélték hat megújított fajtára. Az árak egy ezressel emelkedtek, azonban valamivel több étel is kerül már a dobozba. Az összeállítások között “főételnek” továbbra is maradt a lazac, a teriyaki csirke és a rák, ehhez továbbra is jár a rizs és a miso leves. A többi körítés azonban sokkal vegyesebb lett. Mindegyikhez jár a jól ismert miso leves és néhány falat gyümölcs és zöldség. Sushiból kappa makit vagy a PS specialitását a Fitness Makit adják hozzá, illetve vannak olyan verziók is, melyekben csalamádé szerű körítés is található.

Én az ugyancsak újdonságnak számító Sushi bentót kóstoltam meg, amit nyugodtan hívhatnánk unagi bentónak is. A miso, csalamádé, zöldség, gyümölcs, gari körítés mellett ez 4 darab unagival betekert krémsajtos, daikonos kifordított makit tartalmaz, melyek nem csak kinézetre szépek, de az ízük is fantasztikus, továbbá kapunk még egy lazacos és egy rákos nigirit továbbá egy algás és egy unagis gunkant.

Továbbra is rendelhető hozzá +500 ftért egy kancsó tea, amit újra lehet forrázni ingyen. A mellékelt képen a Sushi bento látható, a doboz üres részébe elvileg a miso levest teszik, de azt lehet külön is kérni.

Lunch Box újból

Pénteken visszatértem a Lunch Box nevű helyre. Amint azt már korábban is írtam, az első benyomások alapján ez valóban egy olyan hely, ahova szívesen visszatérnék és most bebizonyosodott, hogy valóban jól gondoltam ezt.

Most már határozott léptekkel közelítettem meg a helyet, bár az ajtó be volt csukva, természetesen nyitva voltak, csak már kezd beköszönteni a tél. Beléptem és az első kérdés teljesen megdöbbentett, ugyanis a már múltkor is említett lány, nem azzal kezdte, hogy mit szeretnék enni, hanem, hogy ugye én vagyok az aki lefotózta a sushit meg a miso levest és írtam róluk egy cikket. Igen! Én vagyok az. Nem hittem volna, hogy rátalálnak a blogomra, pedig anno nem szóltam róla egy szót sem, hogy fotózok vagy, hogy írni fogok róluk. Nagyon kellemes meglepetés volt.

Ezután relatív gyorsan tisztáztuk is, hogy mit szeretnék enni. A miso leves annyira jó volt a múltkor, hogy az mindenképpen szerettem volna megkóstolni, főételnek pedig valamilyen koreai “sushi”-ra vágytam így kiválasztottunk egy kimbap-tekercses szettet. Nagyon kedvesek voltak, rettentően jól éreztem magamat végig. A készítés közben beszélgettünk a cikkel és az étteremmel kapcsolatban. Majd meg is kaptam a már megismert tálcán és az eldobható tányérokban a mesterműveket (igen, erről is beszélgettünk, hogy ők nem örülnek neki, hogy eldobhatós evőeszközöket és tányérokat kell használniuk, de nekem tényleg tetszett így is a dolog, szerintem ezek pont megfelelőek és amúgy is nem az alátéten van a hangsúly, hanem azon ami rákerül, az ízeken, a formákon és az pedig hibátlan).

A miso levesben most sem csalódtam, de inkább az újdonságokkal foglalkoznék. A kimbap tipikus koreai étel, a sushihoz hasonlóan a töltelék rizsbe és algalapba van tekerve, és kinézetében hasonlít a futomakira. A fő különbség, hogy míg a japánok tengeri húsokkal dolgoznak, a koreaiak pácolt marhahúst, pácolt sonkát, csípős tonhalat használnak fel a zöldségek mellett. Továbbá a rizst is teljesen máshogyan ízesítik, ezáltal az egész tekercs inkább édeskés mint savanyú. Én a marhahúsosat kóstoltam, ami nagyon kellemes volt, a hús mellett daikon, omlett, uborka és sárgarépa volt a tekercsben. A 8 darab mellé a szettben járt még a japán gari helyett savanyú uborka, ami ízében tökéletesen illik a kimbaphoz és két ugyancsak speciális koreai mandoo falatka, ami édesburgonyás burokban megsütött zöldségeket jelent. Ez is remek volt. Az összeállítás, bár nem tűnik olyan nagynak de kellően laktató volt.20091030290Szerettem volna a múltkor már kipróbált tamagoyakis nigirit újból megkóstolni, de helyette végül inkább úgy döntöttem, hogy a rizstortával is megismerkedem, melyet a magazinos Robi ajánlott.

Nos ez a rizstorta olyan nudli vagy vékony sült banán kinézetű préselt rizs, melyre vagy csípős szószt tesznek vagy mézbe mártogatják (az utóbbi Koreában nem szokás, csak itthon, a Lunch Boxban, ugyanis ez olyan étel amiben Magyarországon egyedülálló ez a kis étterem). A mézesből kértem egy adagot, de a kaptam egy kis kóstolót a csípősből is a koreai hölgytől. Nos, hát ez egészen külünleges élmény. A formája alapján az ember valóban elég sok ételre gondolhat, de a legkevésbé arra, hogy rizsből készült. Mindenképpen érdemes megkóstolni, egy ilyen ebédnek tökéletes lezárást tud adni a mézes változat, mely valóban desszertszerű ez európai ember számára. A csípős is nagyon finom, bár az az íze miatt kevésbé tűnik desszertnek, aki valóban különleges élményre vágyik abba is belekóstol.

20091030291

20091030292Nagyon kellemes élményekben volt részem. Ebben a helyben továbbra sem tudtam csalódni, sőt! Biztos vagyok benne, hogy ide még vissza fogok térni, többször is.

Az egyetlen problémám az volt, hogy mivel zárva volt az ajtaja az üzletnek és összesen 27 négyzetméter együtt az egész, így az ételszag eléggé erős, amit ott helyben annyira nem érez az ember, azonban hazafele és itthon a ruhámon éreztem az illatot és sajnos attól tartok, hogy ez most egy fél éven át így lesz. Ez a tény azonban engem biztosan nem tántorít el, és ennek ellenére is továbbra is 10-ből 10 pontot adok a Lunch Boxnak!

Péntek délután újabb japán éttermet sikerült kipróbálni, ráadásul most nem egyedül teszteltem, így még objektívebb beszámolót tudok (tudunk) publikálni.

Amikor a Lunch Boxba mentem két hete, akkor a nagy séta közepette már egyszer elmentem az Arigatou nevű kis étterem mellett az Ó utca legelején. Akkor végül visszatértem a vásárcsarnokba, így kimaradt ez a hely, de a neten előtte találtam egy ArigatouSushi házhoszszállításos honlapot, amit valahogy összekapcsoltak a neuronjaim axonjai és dendritjei ezzel a hellyel így kíváncsian vártam, hogy élőben milyen élményeket tud nyújtani a – ha jól tudom – japán tuljadonba lévő kis vendéglő.

Csütörtökön ráadásul a fárasztó hét és a sok feladat miatt, amúgy is ki akartam rúgni a hámból, plusz Vash kollegával találkoztam, és mivel ő is a japán éttermek nagy fanja kézenfekvő volt, hogy felfedezzük ezt az új helyet.

Első ránézésre, a felszereltsége az étteremnek kb olyan mint a lunchboxnak, itt pár asztallal több van, inkább a helyben fogyasztásra vannak felkészülve (legalábbis az étlap alapján), és főleg japán vendégeket várhatnak. A nyitvatartás egészen érdekes, 3-kor bezárnak és 5-kor nyitnak ki újból. Mi sikeresen fél háromkor érkeztünk, így kicsit ki is csúsztunk az időből, ennek esetleges eredményét olvashatjuk Vash ízvilág-beszámolójában lejjebb. Amúgy ha valaki japán magazinokat és mangákat szeretne olvasni, nagy választék áll a rendelkezésre és mindenféle egyéb háztartási kiegészítőt is lehet kapni náluk.

Szóval fél 3-kor beléptük, a pincér lány épp a boltba indult volna el, így visszafordítottuk, hogy mi bizony ennyi fogunk, akkor és ott. Étlapot kaptunk, választottunk, én egy Yaki Sobát, Vash pedig egy daikonos savanyúságot és sűlt lazacot választott hozzá. A lány felírta, majd hátra szólt a szakács néniek, hogy nem sushit eszünk. Mondjuk én valamennyire még meg is kóstoltam volna a sushijukat, de annyira nem volt olyan jó a választékuk, viszont a nem-sushi jellegű japán ételekben igen bővelkedett az étlap.

Szakács néni gyorsan dolgozott hátul a konyhában, talán kicsit túl gyorsan is (lásd Vash beszámolóját ugyancsak), az én Yaki Sobám, kb 10 perc alatt készült el. Kicsit szaftosabb, kicsit csípősebb, kicsit hagymásabb volt, mint amilyen yaki sobához én vagyok szokva a Sensei étteremnek köszönhetően (illetve Araniel receptje alapján, bár azt még csak fotón “kóstoltam”). Amúgy nem volt rossz, és szép adagot kaptam, szóval tulajdonképpen rendben voltak a dolgok. Gondolom, ha korábban érkezünk, akkor ezt azt ételt is jobban, pontosabban meg tudja csinálni a japán hölgy.

Vash ételére azonban nem igazán jutott energiája már, vagy már nagyon menni szeretet volna bezárni. Ő így nyilatkozott az összeállításáról: “A savanyúság ízletes volt, amit előételnek ettem. A sültlazac viszont tök átlagos volt. Fogták a halat és megsütötték. Azt nem mondhatom, hogy nem volt rajta fűszer, de nagyon lespórolták róla, így elég szegényes íze volt. Persze azért ilyen nagy a szám, mert már sok jó sültlazacot kóstolhattam ezidáig. Sajna ez csak valahol hátul kullog. Ha legközelebb megyek mindenféleképpen teszek egy újabb próbát, mert lehet ha több idejük lesz az elkészítésre jobbat is tudnak. Azzal, hogy zárás előtt fél órával állítottunk be jóllátható nemtetsszést váltottunk ki belőlük. Egyébként meg így sem volt ehetetlen, de plusz fűszerekkel lehetett volna jobb is :D”

A teljes ebédért 10% szervízzel és két üdítővel együtt 5500 ft-ot fizettünk, ami azt hiszem, hogy egy átlagos árnak mondható. A végén még kaptunk egy kis pohárka zöld teát búcsúzóul (ekkor már bőven zárás után voltunk és már beszállítók érkeztek meg).

Azt nem mondanám, hogy utoljára voltunk ezen a helyen, de abban teljes mértékben egyetértettünk, amikor eljöttünk, hogy azon a környéken, azért az árért, sokkal inkább a Lunch Boxba térnék vissza!

20091022285

Lunch Box

Tegnap egy új helyet mentem felfedezni, az interneten találtam rá az étteremre nemrég. A Lunch Box a Hold utcai vásárcsarnok emeletén található és ellentétben az obento lunch box jelentésével itt inkább arról van szó, hogy vásárcsaknok kialakításából eredően valóban egy kis ebédelős dobozban érezük magunkat amikor belépünk a helyre.  Maga az étterem szerintem maximum 30-40 négyzetméter mindennel együtt, csupán 3 asztal van benn, és a hely felét a konyha foglalja el, amibe viszont tökéletesen beláthatunk így meg tudjuk lesni, hogy hogyan is készül el az étel amit kértünk, ami pozitív és nagyban növeli a bizalmat is, ami részemről az első pillanatban annyira nem volt meg. Ilyen kicsi, gyorsétterem jellegű helyen japán ételeket még nem ettem, márpedig ezeknél a minőség, a frissesség elengedhetetlen szempont.

Végül a kezdeti bizalmatlanság ellenére betértem a helyre, ahol éppen nem volt egyetlen vendég sem, így örültem is neki, hogy de jó, velem fognak teljes erővel foglalkozni. A kasszánál egy lány ült, a kezembe nyomott egy papír szórólapot, amit tekinthetünk végülis étlapnak, a háttérben egy távol-keleti hölgy sürgött-forgott. Próbáltam érdeklődni és kérdezgetni, de sajnos eléggé barátságtalan válaszokat kaptam, feltételezem ez azért lehetett, mert ide szerintem szinte kizárólag olyan vendégek járnak, akik már sokszor megfordultak ott és ismerősek én meg teljesen új arcként jelentem meg. Végül kiválasztottam egy sushi tálat és kértem mellé egy miso levest. A lány pedig mondta, hogy foglaljak helyet.

Körülbelül 10 perces várakozási idő következett, mialatt a lány és a távol-keleti hölgy a konyhában tettek-vettek és összeállították a rendelésemet, mivel be lehet látni, figyeltem a munkamegosztásukat, azt hogy a kis hely miatt, mennyire jól be van osztva, hogy mit hol csinálnak, mit hova tesznek. Bár a dolgok elő vannak készítve, mindent ott helyben készítettek el. Volt szerencsém megtekinteni még egy teljes mértékben autentikus tamagoyaki sütést is az utánam következő megrendelésekhez. Az étel közben elkészült, a lány tálcán hozta ki. Mivel nem nagyszabású luxusétteremről van szó, a miso levest hőtartó műanyagtálban illetve a sushi-szettet is házhozszállításhoz használt “tányéron” kaptam.

20091009278A miso leves ár/érték aránya legyőzhetetlen, 250 ft-ért kb kétszer akkora adagot kaptam, mint a Planet Sushiban (ahol 700 ft-ba kerül). Az íze is rendben volt és hagyományos módon csak metélőhagyma és tofu volt benne. Igazából már szinte ezzel jól lehet lakni. A sushi-szett illata nagyon jó volt és az íze is kiváló. A makik között volt lazacos, préselt rákos, uborkás és pácolt japán retkes. Nigirikre füstölt lazacot és tamagoyakit helyeztek. Az ár pedig 1870 ft, ami ugyancsak rendben van az eddig kipróbált éttermekhez képest (egyedül talán a Takebayashi házhozszállításos étlapja tudná ezt lekőrözni, de helyben fogyasztás esetén ott is jólva drágább lenne ugyanez az összeállítás).

Nemrég olvastam valahol egy japán mondást, miszerint a tamagoyaki milyensége teljes mértékben tükrözi az egész étterem színvonalát. Ez végülis igaz is lehet, hiszem azt elkészíteni valóban nem egyszerű és az ízével is lehetnek gondok (a Planet Sushiban eddig például még nem sikerült igazán jót ennem). A Fuji étterem omlettjével voltam idáig csak 100%-osan megelégedve (ezt a Matsuri-napos beszámolómban meg is említettem), nos most úgy tűnik, hogy vetélytársat találtam. A Lunch Box tojásos omlettjének az íze és a kinézete is nagyon el volt találva.

Evés közben a lány odajött hozzám, kérdezte, hogy hogy ízlik a sushi és onnantól kezdve minden barátságtalanság eltűnt és mintha máshogy kezeltek volna. Nem tudom minek köszönhető ez, talán látták mialatt ettem, hogy értek a dolgokhoz. Meg is dícsértem a tojás ízét, illetve az egész összeállítást is. Kiderült, hogy a hölgy koreából van, ami igazából sejthető volt, ugyanis az étlap nagyobbik része koreai ételeket tartalmaz. Beszélgettünk arról is, hogy miben különbözik a koreai kimbap és a japán maki (kinézetre nagyon hasonlóak). Az is szóba került, hogy ők próbálnak minél autentikusabbak maradni, ezért csak az igazán hagyományos, valóban japán típusokat csinálják a sushiból (ellentétben néhány nagyobb étteremmel, ahol még libamájas makik is vannak). Gondolom ez az étterem méretéből és forgalmából is adódik, hogy nem tartanak nagyon sok fajtát ezekből. Kiderült az is, hogy minden alapanyagok importálnak és a frissességre is figyelnek.

Végül teljesen megelégedve jöttem el a helyről és biztos vagyok benne, hogy még vissza fogok térni ide. Legközelebb talán valamilyen koreai ételt fogok megkóstolni, érdekes lehet összehasonlításnak. Bátran merem ezt a helyet is ajánlani mindenkinek, és itt valóban egészen jó áron meg is lehet ebédelni, vagy ha nem helyben szeretnénk hétköznaponként este 8-ig házhoz is szállítanak.

További információk: www.lunchbox.hu

Bento a Takebayashiból

És egyben a Sushifutár.hu gyorsértékelése. Nos először is sajnos azt be kell vallanom, hogy úgy rendeltem házhoz, hogy mivel útközben ettünk két előadás között, így beugrottam az étterembe és élőben kértem elvitelre, ami működik, viszont így nem tudok beszámolni a házhozszállítás minőségéről, megbízhatóságáról, időigényéről. Az biztos, hogy egy niku dango bentót és egy kedvenc maki-szettet kértem, ami kb 15 perc alatt készült el.

Mivel a bento a nem csak magát a dobozt tartalmazza, hanem jár hozzá egy adag miso leves is, ezért azt ott helyben gyorsan megettem, egyrészt mert várni kellett 15 percet az elkészülésig, másrészt pedig mivel ha elviszem, akkor hidegen adják és nekem nem volt lehetőségem másutt megmelegíteni utólag.

A kiszolgálás rendben ment, a kedvenc tálat nagyon olcsón meg lehet kapni sushifutáros rendelés esetén, ami igaz az összes többi házhozszállításos ételre, teljes mértékben versenyképes és ezt még egy diák is meg tudja magának engedni néha. Amúgy természetesen elvitelre lehet kérni az étterem többi ételét is, de azoknál a helyi árat kell kifizetni plusz egy jelképes összeget csomagolási költség néven. A bentók is a helyi étlapon szerepelnek, így azt is ilyen módszerrel tudtam elhozni. A kedvenc tál a már megszokott minőség és összeállítás volt, így azt most nem is ragoznám, a post végére egy fotót mellékelek arról is, amin jól látszik az is, hogy hogyan készítik el a házhozszállításra a sushikat.

A bento tehát, amint azt már írtam az előbb is, tartalmaz egy miso levest is (erről fotó nem készült). Az elviteles doboz rekeszeibe mivel a rizs nem fért bele, ezért egy külön kisebb dobozba (kb 4 deciliteres – bár a szemmértékem híresen rossz) csomagolták azt. A fő doboz tartalmazott 6 darab lazacos nigirit, ugyancsak a megszokott minőségbe, hozzá eszméletlenül nagy mennyiségű szójaszószt kaptam (meg természetesen gari és wasabi), a jobb felső sarokban ilyen hússal töltött tésztás batyúk voltak, nagyon finomak és a kínai étteremben kaphatóakkal szemben ez enyhén meg is volt pirítva. A főétel pedig a niku dango, amiről a box is a nevét kapta, ez egy japán húsgombóc (nem-nem, ez nem svéd :P) ha jól tippeltem teriyaki szószban megfürdetve.

Az összhang rendben volt, az mennyiség teljesen okés. Még régebben kaptam egy szórólapot, amin rajta voltak a bentók, azon a valóságosnál jóval olcsóbb árak voltak feltüntetve, így nem számította rá, hogy ~2100 ft-ba fog kerülni az egész összeállítás (a kedvenc szett nélkül), de azt hiszem, hogy így is megérte, legalábbis a Planet Sushi bentójához képest ez jóval több volt (és itt nagyobb a választék is).

Végül pedig következzenek a képek:

20090918276

20090918275