Brownie variáció

Mostanában a klasszikus brownie recept – ami itt a blogon is megtalálható – már kezdett unalmas lenni, nagyon sokszor sütöttem már nagyon hasonlókat. Örömmel vettem kezembe a Stahl magazin legfrissebb számát, amiben egy speciálisabb brownie fajta leírását olvastam. Nem pont így csináltam, de jól sikerült és kicsit újított az ízvilágon. Lássuk miben!

Hónapok óta vágyam az, hogy a mogyorókrémet valahogy belecsempésszem a sütikbe. Most megtaláltam az igazán mennyei receptet, ráadásul nem is sima nutellát rakok bele, hanem Milky Way-hez hasonló krémet, mert úgy az igazán finom.

Az arányok egy nagy jénai tálhoz, amit szilikonos sütőpapírral kibélelek:

20 – 20 – 20 dkg étcsoki, mogyorókrém és vaj

Ezeket szépen gőz fölött összeolvasztom egy nagy fém tálban. Ehhez aztán 40 dkg cukrot keverek a recept szerint. Most klasszikus répacukorral dolgoztam, de elképzelhető, hogy barnacukorral, nádcukorral  még tökéletesebb ízvilágot érünk el.

Ezután már csak annyi a dolgunk hogy 6 teljes tojást egyenként szépen hozzákeverünk és 10 dkg lisztet is beledolgozunk szép lassan. Pontosan ugyanúgy, ahogy az eredeti brownie receptben is van.

Ezt beleöntöm a jénaiba, szépen habkártyával egyenletesen szétterítem és be a sütőbe 170-180 fokra légkeverés nélkül. Az eredeti recept szerint 25 perc, szerintem akkor még nagyon folyós lesz, így 30 percig sütöm.

Sütés után rácsra rakom a sütőpapírral együtt, hogy hamar kihűljön és utána hűtőbe rakom pár órára, majd jöhet a szeletelés.

Hírdetés

Töki pompos otthon, gyorsan

Karácsony környékén a vásárokban sorra jelennek meg a langalló, kenyérlángos vagy töki pompos néven ismertté vált étel árusai. Hozzák a kis kemencéjüket és nagy fém tálakon sütik frissen. Idén egy szelet már 800 Ft is volt a kiemeltebb helyeken, de a kevésbé népszerűbb vásárokban is 600 Ft-ot nyugodtan elkértek ezért, pedig igazából otthon mi is el tudjuk készíteni, kb 15 perc alatt, az ára pedig jóval olcsóbb mint a vásárokban.

Mindösszesen a következőkre van szükségünk:

elősütött pizzalap – én a Sparosat veszem, egy csomagban két lap van, amiből 2×4 szelet lesz, egy főre kb 2 szelettel kell számolni

császárszalonna – apró kockákra vágva, a bőrét leszedve, nagyjából 15 dkg kell egy csomag pizzalaphoz

egy nagy fej lilahagyma – felkarikázva vagy apró darabokra vágva

gouda sajt – reszelve, kb 15 dkg

kb másfél deci tejföl, 2 gerezd fokhagymával – apróra vágva vagy zúzva, a tejfölben elkeverve

A tésztát készíthetjük házilag is, azonban akkor elveszíti az instant mivoltát, mivel gyúrni kell, éleszteni, elősütni. A kész pizzalapokat egyszeűen kenjük meg a fokhagymás tejföllel, szórjuk rá a szalonnát és a lilahagymát majd végül a sajtot.  Bár utólag is lehet sózni, de szerintem érdemes a tejfölt is picit meg a sajtra is szórhatunk egy kevés sót. Előmelegített sütőbe tegyük, én 130-150 fokon szoktam sütni légkeverésesen, így a tészta is jól átkeményedik (sütés közben a tejföl meg a szalonna miatt úgyis átnedvesedik), kb 5 perc alatt el is készül.

Kíváló fogás lehet vendégsébe is, minden hozzávalót készítsünk elő kis tálkákba, a pizzalapokat vágjuk fel. Állítsuk össze frissen, egyszerre akár 10-12 szeletet is lehet a sütőben sütni, mialatt készül készítsük a következő adagot, mert gyorsan fogy!

Brownie, ahogyan én szeretem

Sokan sokféle browniet készítenek, ahogy mondják: ahány ház, annyi szokás. Bár magyarországon annyira talán nem is szokás a brownie sütése. Pedig tulajdonképpen elronthatatlan. Najó mégis. Az egyik ismert magyar tévés sztár receptkönyvéban például egy száraz, szétesős tésztát mutat be, amit egyáltalán nem örömteli fogyasztani. Én inkább a Varga Gábor által megkreált alapreceptre esküszöm, azt egy picit megváltoztatva csinálom.

Ha van egy szabad óránk (sütéssel együtt) és aznap estére vagy másnapra igazán egyszerű finomsággal szeretnénk kedveskedni családunknak, vendégeinknek akkor érdemes kipróbálni. 24 laktató szelet lesz belőle.

Lássuk a hozzávalókat és a trükköket:

Kell hozzá első lépésben egy nagy üveg sütőtál, kb 20×30-as méretű. Ezt béleljük ki sütőpapírral. A sütőt pedig melegítsük elő 180 fokra.

Vegyünk 225 gramm minimum 70%-os étcsokoládét (én a Tibiset szoktam venni, mert az kellően jó és olcsó is egyben) és ehhez adjunk hozzá 270 gramm vajat (én Delma light margarint szoktam használni, mert az van itthon mindig). Ezt a kettőt egy kis fém edénybe helyezem (külön csokoládé olvastásra lehet ilyet kapni), és vízgőz fölött olvasszuk meg, gyakran kevergetve, úgy hogy homogén sűrűn folyó csokoládét kapjunk.

Eközben egy edénybe szórjunk bele 225 gramm BL55-ös lisztet és fél zacskó sütőport. Ebbe az edénybe szórhatjuk pl a 150 gramm kicsire tört kesudiót, diót, mogyorót vagy bármit igazából ami eszünkbe jut, és keverjük jól össze ezeket a hozzávalókat.

Egy másik edénybe szórjunk 420 gramm barnacukrot (szerintem így jóval finomabb lesz). Ehhez a cukorhoz csurgassuk hozzá a megolvadt csokoládét, majd két kiskanál vaniliaaromát és egy csipet sót adjunk hozzá. 5 darab tojást egyesével keverjünk bele a tésztába, majd a lisztes, sütőporos, töltelékes keveréket 4-5 lépésben keverjük hozzá a tésztához.

Öntsük az egész tésztát a sütőpapírral bélelt edénybe, szépen igazítsuk el. A tésztának kb. 2 centi magasnak kell lennie.

Az előmelegített sütőben, légkeverés nélkül 30 percig süssük. Ekkorra kb 1-1.5 centit megemelkedik a tészta, a teteje kérges lesz, a belsejét villapróbával ellenőrizhetjük, de 30 perc alatt biztos, hogy megsül az is. Tovább nem szabad benn tartani és amikor kivesszük, majd látjuk is, hogy az alja csak megszilárdult, de még kocsonyás jellegű maradt picit, nem száradt ki. Ekkor várjunk egy órát, amíg kihül, szedjük le óvatosan a sütűpapírról (a vigyázva hogy ne hajlítsuk meg nagyon, mivel a tetején levő vékony száraz kéreg könnyen törik és az esztétikai élmény romlik :)), és tegyük hűtőbe legalább 4-6 órára. Ekkor kellően megszilárdul ahhoz, hogy könnyen kockákra tudjuk vágni a tésztát. Vágásnál én mindig először körbe leszedem a szélét (azt gyorsan meg is kóstolom, hogy tudjam, hogy finom lett-e), hogy egységesen kinéző kockákat vágjak belőle. Egy ilyenből 24 szelet, 4×6-os bontásban pont kijön.

Az eredeti recept itt található: http://www.desszert.eu/klasszikus_brownie

Chai latte a Fehér nyúlban

Nemrég a Lánymányosi utcában (a Móricz Zsigmond körtér közelében) található Fehér Nyúl teázóban jártam egy ismerősömmel.  Egészen meglepődtem, amikor megtudtam, hogy ez az a hely, ugyanis bennem nagyon az volt, hogy ez a Teaerdő, ami volt is régen, de nem olyan régen bezárt és helyette egy újabb teázó nyitotta meg kapuit (mivel a berendezés teljesen megmaradt, még a megrongálódott papír falak is, nehéz lett volna nem teaházként megnyitni). A kínálat azonban változott, most jóval nemzetközibb, trendibb az italválaszték.

Így volt lehetőségem megkóstolni a chai lattét, ami az indiaiak nemzeti itala. Ezt a teát tejjel és cukorral főzik miután pár percig a tealeveleket a vízzel együtt forralták, bármikor szívesen isszák, és főleg az ország északi részén (a délin a kávét favorizálják inkább).  Különféle fűszerekkel, pl. fahéjjal ízesítik végül.

A chai, vagy csáj szó amúgy ismerős lehet például a Gettó Milliomos című filmből, amelyben a főszereplő srác egy chaiwala, vagyis egy teás srác. Az ilyenek például az utcán kínálják a teát nagy, melegen tartó edényekből és üvöltözik a chai szót.

Maga a chai vagy masala chai nilgiri fajta teából készül, amelyet India délnyugati részén termesztenek.

A Fehér nyúlban kapható chai latte igazi különleges élmény, nagy bögrében felszolgálva. Olyan mintha folyékony mézeskalácsot inna az ember.  Nem egy könnyű zöld tea, valami jóval testesebbre számítsunk, de mindenképpen érdemes kipróbálni!

 

La Delizia – Budapest legjobb keksz-étterme

Bár van egy olyan érzésem, hogy másik, kifejezetten kekszes hely nincs is Budapesten, ha mégis van, akkor is ez a hely biztosan az egyike a legjobb kekszes éttermeknek.

A kis családi vállalkozásról, az Egy nap a városban blogon olvastam, ahol több képet is lehet látni és többek között kiemeli a csokoládés macaroont, amit itt szerecsen csókjának hívnak. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen ez a keksz-központ így ma délben ellátogattam a helyre.

Bár vannak más típusú sütik is, például Tiramisu (amit nem kétlek, hogy azt is biztosan jól készítik), mégis azt ajánlom, hogy ha itt járunk, akkor a kekszeket kóstoljuk végig. A legtöbb közülük egységesen 430 Ft/10 dkg-os áron kapható, így vegyesen vállogathatunk a tányérunkra belőlük, akár mindegyikből 1-1 darabot is. Néhány keksz és a macaroon egységáron van.

Az aktuális kekszválasztékot a pultban láthatjuk, de amit kérünk, azt mind hátulról a frissen készültekből kapjuk, a vitrin csupán a bemutatódarabokat tartalmazza.

A pult mellett mindenképpen megmutatom a tányéromat is, amelyre a 5 legizgalmasabbnak tűnő kekszet vállogattam össze. Mindegyikből 2 darabot, hogy 1-1 elfogyasztása utána fel tudjak állítani egy sorrendet és aszerint újból megkóstoljam mindet, meg tudjak fotót is csinálni.

A macaroon amúgy relatív nagy méretű, ennél általában sokkal kisebb szokott lenni. Az íze nagyon kellemes, olyan olvadós csokis, a tésztája pedig puha, könnyen törős, sokkal finomabb mint a tőlük nem messze található Sugar Shop macaroon “költeményei”, aamelyek kemények, nehezek, picik és ahhoz képest drágák.

Ami igazán örömteli a helyben, hogy semmi mesterségest, ízfokozót nem használnak, csak hagyományos alapanyagokat, ennek megfelelően a kekszek nem állnak el olyan sokáig, de azért még így is nyugodtan lehet ajándékba vinni (van is erre külön fém dobozuk, amibe az alkalomhoz illő formájú kekszet csomagolnak és rá üzenettel ellátott matrica kerül).

A kekszek versenyén nálam egyértelműen az aszalt körtés-mandulás, puha omlós, gombós szerű keksz volt a nyertes. Azt semmiképpen sem hagyhatjuk ki. A szárazabb, laposabb formájú kekszek közül az almás-pirított mandulás-fahéjas nyert nálam, de a tökmagos-csilis tallér is elvarázsolt a csípősebb, de egyáltalán nem bántóan csípős ízvilágával.

Megkóstoltam még a csokivánságot is, ami állítólag a hely sztárja, érdemes azt is kipróbálni, de nálam nem tudta ízében legyőzni az előbb említett kekszeket. Nagyon hasonlít még az áfonyás-kókuszos az aszalt körtés-mandulásra állagában, formájában, ízében az is remek volt.

Természetesen elvitelre is lehet kérni, a kiszolgálás igen szimpatikus volt a barátságos fogadtatástól kezdve, a részletes bemutatón át az érdeklődésig, hogy melyik keksz hogyan ízlett. Az emeleten helyeben lehet fogyasztani bármit, egy finom kávé vagy más, a kekszhez illő ital mellett.

Nagyon tetszik az ötlet, a hely, az egésznek van egy olyan nyugodt varázsa, még akkor is, ha 2-3 percenként futnak be új vásárlók a boltba és néha sorba is kell állni. Mindenkivel foglalkoznak és mindenkinek a legfinomabbat, a legfrissebbet akarják adni, egyáltalán nem drágán.

A legtöbb süti képét a honlapjukon is meg lehet találni: http://www.ladelizia.hu

Ha pedig meg is szeretnénk kóstolni, akkor a Jókai utca 18-ban kell elmenni. Az Indigo étterem mellett van közvetlenül.

Az igazi teaház – az elsõ Matchás élmény

Az utóbbi időben többször is összefutottam a következő kínai mondással:  “Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat.”  Többek között az akutális Magyar Konyha magazin egyik cikkében, amelyik néhány bevezető gondolat után (amire majd még egy későbbi blog bejegyzésben visszatérek) 5 top budapesti teaüzletet mutat be.  Ezek közül az egyikben, a Hanamiban jártam a héten.

Új fotók a Planet Sushiból

Nemrég kaptam egy féláras ebéd lehetőséget a PS-ben, így megragadtuk az alkalmat és egészen baráti áron megkóstoltunk néhány nagyobb tálat és más különlegességet a Mammut 2 második emeletén levő étteremben. A továbbiakban pedig, mivel már elég sokat írtam a Planet Sushiról régebben, beszéljenek a karakterek helyett inkább a képek:

A Fune tál

A Tono tál

A White Orchid (már picit megdézsmált állapotban)

Újabb LunchBoxos élmény (frissítve)

Még karácsony előtt, az utolsó idei számonkérés után egy hirtelen gondolatból úgy döntöttem, hogy elmegyek megünnepelni ezt a tényt, így újból meglátogattam Mrs. Lee-t és házias konyháját a Hold utcai Vásárcsarnokban.

Teljesen véletlenül még Vash-sal is összefutottam ott, aki egy Palota Ttakbokki-t kért, amiről még az is kiderült a végén, hogy az étlappal ellentétben vagy inkább az étlapnak megfelelően marhahús is van benne. Amúgy nagyon finom volt Robi szerint, és ugyanaz a nudliszerű rizs van benne, mint amiből a rizstorta készül.

Én néhány kedvencemet kértem. A koreai mandoo-t, ami a zöldségekkel töltött kis burgonyás táska, tamagoyaki-s és maguros makikat. No meg egy kihagyhatatlan miso levest is! A mellékelt képen ezt az összeállítást láthatja mindenki:

Az ízek továbbra is fantasztikusak voltak és az ár/érték aránypár legyőzhetetlen egyelőre! Most röviden ennyit.

És egy kis kiegészítés! Robi is készített fotókat a marhahúsos ételről plusz a cup noodle-ról, melyeket a tovább gomb megnyomásával nézhettek meg!

Új bentók a Planet Sushiban

A régi három (lazacos, csirkés és rákos) ebédes dobozokat most kicserélték hat megújított fajtára. Az árak egy ezressel emelkedtek, azonban valamivel több étel is kerül már a dobozba. Az összeállítások között “főételnek” továbbra is maradt a lazac, a teriyaki csirke és a rák, ehhez továbbra is jár a rizs és a miso leves. A többi körítés azonban sokkal vegyesebb lett. Mindegyikhez jár a jól ismert miso leves és néhány falat gyümölcs és zöldség. Sushiból kappa makit vagy a PS specialitását a Fitness Makit adják hozzá, illetve vannak olyan verziók is, melyekben csalamádé szerű körítés is található.

Én az ugyancsak újdonságnak számító Sushi bentót kóstoltam meg, amit nyugodtan hívhatnánk unagi bentónak is. A miso, csalamádé, zöldség, gyümölcs, gari körítés mellett ez 4 darab unagival betekert krémsajtos, daikonos kifordított makit tartalmaz, melyek nem csak kinézetre szépek, de az ízük is fantasztikus, továbbá kapunk még egy lazacos és egy rákos nigirit továbbá egy algás és egy unagis gunkant.

Továbbra is rendelhető hozzá +500 ftért egy kancsó tea, amit újra lehet forrázni ingyen. A mellékelt képen a Sushi bento látható, a doboz üres részébe elvileg a miso levest teszik, de azt lehet külön is kérni.

Lunch Box újból

Pénteken visszatértem a Lunch Box nevű helyre. Amint azt már korábban is írtam, az első benyomások alapján ez valóban egy olyan hely, ahova szívesen visszatérnék és most bebizonyosodott, hogy valóban jól gondoltam ezt.

Most már határozott léptekkel közelítettem meg a helyet, bár az ajtó be volt csukva, természetesen nyitva voltak, csak már kezd beköszönteni a tél. Beléptem és az első kérdés teljesen megdöbbentett, ugyanis a már múltkor is említett lány, nem azzal kezdte, hogy mit szeretnék enni, hanem, hogy ugye én vagyok az aki lefotózta a sushit meg a miso levest és írtam róluk egy cikket. Igen! Én vagyok az. Nem hittem volna, hogy rátalálnak a blogomra, pedig anno nem szóltam róla egy szót sem, hogy fotózok vagy, hogy írni fogok róluk. Nagyon kellemes meglepetés volt.

Ezután relatív gyorsan tisztáztuk is, hogy mit szeretnék enni. A miso leves annyira jó volt a múltkor, hogy az mindenképpen szerettem volna megkóstolni, főételnek pedig valamilyen koreai “sushi”-ra vágytam így kiválasztottunk egy kimbap-tekercses szettet. Nagyon kedvesek voltak, rettentően jól éreztem magamat végig. A készítés közben beszélgettünk a cikkel és az étteremmel kapcsolatban. Majd meg is kaptam a már megismert tálcán és az eldobható tányérokban a mesterműveket (igen, erről is beszélgettünk, hogy ők nem örülnek neki, hogy eldobhatós evőeszközöket és tányérokat kell használniuk, de nekem tényleg tetszett így is a dolog, szerintem ezek pont megfelelőek és amúgy is nem az alátéten van a hangsúly, hanem azon ami rákerül, az ízeken, a formákon és az pedig hibátlan).

A miso levesben most sem csalódtam, de inkább az újdonságokkal foglalkoznék. A kimbap tipikus koreai étel, a sushihoz hasonlóan a töltelék rizsbe és algalapba van tekerve, és kinézetében hasonlít a futomakira. A fő különbség, hogy míg a japánok tengeri húsokkal dolgoznak, a koreaiak pácolt marhahúst, pácolt sonkát, csípős tonhalat használnak fel a zöldségek mellett. Továbbá a rizst is teljesen máshogyan ízesítik, ezáltal az egész tekercs inkább édeskés mint savanyú. Én a marhahúsosat kóstoltam, ami nagyon kellemes volt, a hús mellett daikon, omlett, uborka és sárgarépa volt a tekercsben. A 8 darab mellé a szettben járt még a japán gari helyett savanyú uborka, ami ízében tökéletesen illik a kimbaphoz és két ugyancsak speciális koreai mandoo falatka, ami édesburgonyás burokban megsütött zöldségeket jelent. Ez is remek volt. Az összeállítás, bár nem tűnik olyan nagynak de kellően laktató volt.Szerettem volna a múltkor már kipróbált tamagoyakis nigirit újból megkóstolni, de helyette végül inkább úgy döntöttem, hogy a rizstortával is megismerkedem, melyet a magazinos Robi ajánlott.

Nos ez a rizstorta olyan nudli vagy vékony sült banán kinézetű préselt rizs, melyre vagy csípős szószt tesznek vagy mézbe mártogatják (az utóbbi Koreában nem szokás, csak itthon, a Lunch Boxban, ugyanis ez olyan étel amiben Magyarországon egyedülálló ez a kis étterem). A mézesből kértem egy adagot, de a kaptam egy kis kóstolót a csípősből is a koreai hölgytől. Nos, hát ez egészen külünleges élmény. A formája alapján az ember valóban elég sok ételre gondolhat, de a legkevésbé arra, hogy rizsből készült. Mindenképpen érdemes megkóstolni, egy ilyen ebédnek tökéletes lezárást tud adni a mézes változat, mely valóban desszertszerű ez európai ember számára. A csípős is nagyon finom, bár az az íze miatt kevésbé tűnik desszertnek, aki valóban különleges élményre vágyik abba is belekóstol.

Nagyon kellemes élményekben volt részem. Ebben a helyben továbbra sem tudtam csalódni, sőt! Biztos vagyok benne, hogy ide még vissza fogok térni, többször is.

Az egyetlen problémám az volt, hogy mivel zárva volt az ajtaja az üzletnek és összesen 27 négyzetméter együtt az egész, így az ételszag eléggé erős, amit ott helyben annyira nem érez az ember, azonban hazafele és itthon a ruhámon éreztem az illatot és sajnos attól tartok, hogy ez most egy fél éven át így lesz. Ez a tény azonban engem biztosan nem tántorít el, és ennek ellenére is továbbra is 10-ből 10 pontot adok a Lunch Boxnak!