Tag Archive: yaki soba


Péntek délután újabb japán éttermet sikerült kipróbálni, ráadásul most nem egyedül teszteltem, így még objektívebb beszámolót tudok (tudunk) publikálni.

Amikor a Lunch Boxba mentem két hete, akkor a nagy séta közepette már egyszer elmentem az Arigatou nevű kis étterem mellett az Ó utca legelején. Akkor végül visszatértem a vásárcsarnokba, így kimaradt ez a hely, de a neten előtte találtam egy ArigatouSushi házhoszszállításos honlapot, amit valahogy összekapcsoltak a neuronjaim axonjai és dendritjei ezzel a hellyel így kíváncsian vártam, hogy élőben milyen élményeket tud nyújtani a – ha jól tudom – japán tuljadonba lévő kis vendéglő.

Csütörtökön ráadásul a fárasztó hét és a sok feladat miatt, amúgy is ki akartam rúgni a hámból, plusz Vash kollegával találkoztam, és mivel ő is a japán éttermek nagy fanja kézenfekvő volt, hogy felfedezzük ezt az új helyet.

Első ránézésre, a felszereltsége az étteremnek kb olyan mint a lunchboxnak, itt pár asztallal több van, inkább a helyben fogyasztásra vannak felkészülve (legalábbis az étlap alapján), és főleg japán vendégeket várhatnak. A nyitvatartás egészen érdekes, 3-kor bezárnak és 5-kor nyitnak ki újból. Mi sikeresen fél háromkor érkeztünk, így kicsit ki is csúsztunk az időből, ennek esetleges eredményét olvashatjuk Vash ízvilág-beszámolójában lejjebb. Amúgy ha valaki japán magazinokat és mangákat szeretne olvasni, nagy választék áll a rendelkezésre és mindenféle egyéb háztartási kiegészítőt is lehet kapni náluk.

Szóval fél 3-kor beléptük, a pincér lány épp a boltba indult volna el, így visszafordítottuk, hogy mi bizony ennyi fogunk, akkor és ott. Étlapot kaptunk, választottunk, én egy Yaki Sobát, Vash pedig egy daikonos savanyúságot és sűlt lazacot választott hozzá. A lány felírta, majd hátra szólt a szakács néniek, hogy nem sushit eszünk. Mondjuk én valamennyire még meg is kóstoltam volna a sushijukat, de annyira nem volt olyan jó a választékuk, viszont a nem-sushi jellegű japán ételekben igen bővelkedett az étlap.

Szakács néni gyorsan dolgozott hátul a konyhában, talán kicsit túl gyorsan is (lásd Vash beszámolóját ugyancsak), az én Yaki Sobám, kb 10 perc alatt készült el. Kicsit szaftosabb, kicsit csípősebb, kicsit hagymásabb volt, mint amilyen yaki sobához én vagyok szokva a Sensei étteremnek köszönhetően (illetve Araniel receptje alapján, bár azt még csak fotón “kóstoltam”). Amúgy nem volt rossz, és szép adagot kaptam, szóval tulajdonképpen rendben voltak a dolgok. Gondolom, ha korábban érkezünk, akkor ezt azt ételt is jobban, pontosabban meg tudja csinálni a japán hölgy.

Vash ételére azonban nem igazán jutott energiája már, vagy már nagyon menni szeretet volna bezárni. Ő így nyilatkozott az összeállításáról: “A savanyúság ízletes volt, amit előételnek ettem. A sültlazac viszont tök átlagos volt. Fogták a halat és megsütötték. Azt nem mondhatom, hogy nem volt rajta fűszer, de nagyon lespórolták róla, így elég szegényes íze volt. Persze azért ilyen nagy a szám, mert már sok jó sültlazacot kóstolhattam ezidáig. Sajna ez csak valahol hátul kullog. Ha legközelebb megyek mindenféleképpen teszek egy újabb próbát, mert lehet ha több idejük lesz az elkészítésre jobbat is tudnak. Azzal, hogy zárás előtt fél órával állítottunk be jóllátható nemtetsszést váltottunk ki belőlük. Egyébként meg így sem volt ehetetlen, de plusz fűszerekkel lehetett volna jobb is :D”

A teljes ebédért 10% szervízzel és két üdítővel együtt 5500 ft-ot fizettünk, ami azt hiszem, hogy egy átlagos árnak mondható. A végén még kaptunk egy kis pohárka zöld teát búcsúzóul (ekkor már bőven zárás után voltunk és már beszállítók érkeztek meg).

Azt nem mondanám, hogy utoljára voltunk ezen a helyen, de abban teljes mértékben egyetértettünk, amikor eljöttünk, hogy azon a környéken, azért az árért, sokkal inkább a Lunch Boxba térnék vissza!

20091022285

Bár a Nyári Conról egy rövidebb önálló postot is írok, úgy döntöttem, hogy a számomra legérdekesebb részekről külön cikket fogok írni. Blogom eddigi olvasói pedig minden bizonnyal tudhatják, hogy rajongok a kulináris élvezetekért, és ezen belül pedig – otakuságomból kifolyólag – a japán ételekért.

Régebbi írásaimat olvasgatva a kedves Olvasó részletesebb beszámolókat találhat a Planet Sushi étteremről, ők nem vettek részt a Conon. Továbbá egy hosszabb cikk erejéig már beszámoltam a Takebayashi étteremről is. Most először ezt szeretném bővíteni néhány gondolattal, majd következzen a lényeg, a két újdonság: a Fuji és a Sensei.

olvasásának folytatása