Avagy Takahata Isao könnyed esti életmód-bemutatója. Következzen tehát a Yamada család című Ghibli mű értékelése!

Lássuk akkor először a film cselekményét, és rögtön álljunk is meg egy pillanatra. Ugyanis nincsen cselekménye. Semmi sem. Látszólag nem történik semmi előrelépés és igazából nem csak látszólag. Így igazából nem is csodálkozhatunk azon, hogy a japán nézők a bemutató után csalódottan jöttek ki a moziból, főleg ha azt is hozzátesszük, hogy a bemutató idején a Studio Ghibli és az Isao Takahata név is garanciát jelentett. Szóval akkor mi is történik ez alatt a 100 perc alatt?

A külföldiek számára biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb szórakozást jelent ez az egyébként manga adaptáció mint a keleti szigetország lakóinak. Én személy szerint nagyon élveztem ezt a röpke 2 óra sitcomot. Ugyanis ez szerintem műfajilag az. Még ha nagyon speciális is. Az egész film során nagyon sok rövid jelenetben ismerhetjük meg egy átlagos japán család mindennapjait és ünnepnapjait. Az öt főszereplőn – a dolgozó családapa, a háztartásbeli anyuka, a nagymama, és két gyerek: egy idősebb fiú és egy aprócska kislány – kívül néhány jelentben tűnik csak fel pár további szereplő. A jelenetek szerintem rettentő humorosak és egy kívülálló számára nagyon sok információt is tartalmaznak arról, hogy milyen a japánok élete. Természetesen nem összevissza mennek az események, a történetek jól felépített sorrendben következnek, az egyes nagyobb fejezeteket alcímek vezetik be, és a jelenetek között pedig neves japán szerzők haikuit olvashatjuk, hallhatjuk.

Azt is mindenképpen ki kell emelnünk, hogy a neves stúdiónak ez az egyetlen teljes egészében számítógéppel készített egészestés filmje. Azonban ez csöppes sem látszik meg rajta, és legfőképpen semmit sem vesz el az értékéből. Isao Takahatáról egyébként is köztudott, hogy szeret kísérletezgetni és ez most sincsen másképp. A film rajzolása teljes mértékben meglepő, sőt ha a borítóra ránézünk egy picit első pillanatra elrettentő is lehet(ne). De valójában nem az. Sőt. Hasonlóan Miyazaki részletgazdag tájképeihez ez is gyönyörködteti a szemet, csak éppen teljesen máshogy. Itt ugyanis semmi részletgazdagság és méginkább tájkép nincsen a film nagyrésze alatt. A figurák is elnagyoltak és mindig csak azt a részt rajzolják meg akvarell-szerű ábrákkal, amire feltétlenül szükség van, a többi a papír homályába veszik. Kicsit engem a formák jellegükben a magyar homokrajzolós filmekre emlékeztetnek.

A magyar változatról el lehet mondani még, hogy a szinkron remek lett, bár egyelőre még csak anyanyelvemen hallgattam végig, természetesen a korong tartalmazza a sorozatnál már megszokott japán és angol audió-sávokat is.  A lemez – hasonlóan a Best Hollywood többi Ghiblis kiadványához – extrákból semmit sem tartalmaz, csupán néhány előzetest kaptunk megint.

Összefoglalva: Ez az a film, amit minden olyan otakunak tudok ajánlani, akit nem csak az anime/manga érdekel, de a kultúra is!
Történet: hát ezt nem tom pontozni, helyette:
Hangulat: 10/10
+ Ötlet: 9/10
Rajz: 9/10
Hang: 9/10
Kiadás: 5/10
Összességében: 9/10

Ha további információkat szeretnél erről a filmről olvasni (bár igen rövid a cikk ezen része): AnimeStars magazin 2008/8.

Hírdetés