Ma délelőtt volt szerencsém megnézni ezt a 25 perces thriller “mozit”. Előtte és utána is olvastam már róla értékeléseket, melyek legtöbbje dicsérő szavakkal illette ezt a művet. Azonban én annyira nem voltam tőle elragadtatva. Lássuk is, hogy miért!

Kezdjük először a Mondó 2008/07. számában található cikk említésével: Gyors, rövid bevezetést olvastam a filmhez, mely vázolja az egyébként érdekesnek tűnő cselekményt. Ez eléggé fel is keltette az érdeklődésemet. Ráadásul utána megemlítették még azt is, hogy díjnyertes alkotásról van szó, a grafikája és a zenéje is kiváló.

Ha valaki egyáltalán nem ismerné a sztorit egy hosszú mondatban összefoglalva: van egy játék (o-to-ko-yo), egyfajta bújócska, amit az éjszakai városban játszanak a gyerekek, a cél pedig az, hogy eljussanak a démonváros kapujához, ráadásul ezt még megfűszerezték azzal is, hogy azok a gyerekek, akik ezt játszották mind eltűntek.

Kayama blogján olvasható egy teljes összefoglalás is a történetről, bár azt megnézés előtt nem igazán érdemes elolvasni, az utolsó pillanatig mutatja be a cselekményt, így eléggé spoileres. (link lejebb)

A zene valóban fantasztikusan jól sikerült, a démonokhoz kapcsolódó dobos aláfestő zenék nagyon jó hatást érnek a nézőben. A képek szépen kidolgozottak, nagyon kellemes látványvilágot hoztak létre a rajzolók. Az alapötlet pedig valóban tökéletes egy jó anime készítéséhez. Sajnos viszont itt véget is ér a pozitívumok felsorolása.

Az az igazság, hogy 25 perc nagyon rövid idő, ahhoz hogy egy kerek történetet mutassanak be nekünk egy teljesen ismeretlen világról, nulla előtanulmánnyal. Mert igaz, hogy vannak olyan sorozatok, melyeknél 25 perc alatt egy teljes történetet kapunk és elvileg nem kell ismerni, hozzá a többi epizódot, de azért azoknál is nagyon fontos az, hogy a szereplőkkel, a helyszínekkel és a kapcsolatokkal már régebbről tisztában vagyunk. Itt viszont minden új. Így az alapötlet rövid bemutatása után, ami a film elején a gyerekek közötti beszélgetés során történik, rögtön fejest ugrunk a mélyvízbe és kezdődik az üldözés. A gyerekek csapatokban elindulnak, a démonok megjelennek és próbálnak mindenkit elkapni.

Sajnos így tehát a teljes történetnek nics lehetősége kibontakozni, kezdést megelőző eseményekből 1-2-t pedig érdemes lenne megismertetni a nézőkkel. Az üldözések szerintem néhol nagyon gagyik lettek, a démonokkal együtt, szóval nem igazán tud félelmet kelteni az emberben.

A film vége eléggé deus ex machina módon egyszer csak megtörténik az üldözéseket lezáró momentumként. A lezáró gondolat egyébként nekem nagyon bejött, bár erről utólagos olvasgatásaim alapján megoszlanak a vélemények.

Ezek ellenére nagyon szórakozató, enyhén borzongató, élvezhető filmről van szó. Hosszabban, jobban kidolgozva még jobb lett volna.

Összesen: 7/10

Kakurenbo bejegyzés Kayama blogján: http://kayama.wordpress.com/2009/05/01/hide-seek/

Hírdetés